Kegyes, „avató” ősz

Sok szempontból kegyes ez az ősz. A kutya-meleg és roppant aszály után szeptember, változást hozott. A Duna-kanyarban a hűvösebb hajnalok ragyogó kék ege alatt a ködöt pipáló folyammal. Ahogy Villon írta: „mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom egy akadt: a köd”. Nagyon kellett az eső és a mérsékelt meleg jólesett. A járvány is visszafogottabb maradt.

Ezért tudtuk a hosszabb kényszerű szünet után a lovagavatást megtartani 24 – én, Mercédesz és Gellért napján. Istenem, hát most nem április 24 –én, György napján. De végre, meg lehetett tartani! Szegeden, a szecesszió egyik fellegvárában került megrendezésre az ez évi avatás.

Igyekeztünk, hogy elég ünnepélyes legyen, sikerüljön megteremteni hozzá a körülményeket. Rendi öltözékkel, az ékítményeinkkel, a hagyományos bevonulási zenével, a zászlónk-biblia-díszszablya-korona-avató pallos eszközrendszerrel.

Néhányunknak ez már a sokadik avatás volt, számos feladattal-intézni valóval. De valamikor bennünket is avattak és tudjuk, hogy az egy vissza nem térő, egyedi esemény, ami nyomot szokott hagyni. Azon igyekeztünk, hogy az kedvező legyen! Hisz ilyenkor vetünk, szórjuk el a remélhetőleg majd jó termést hozó szemeket, magvakat.

 Bethlen Gábor fejedelem híres mondása szerinti:

„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”.

Úgy, hogy valahol otthon legyünk a világban, Tamási világában.

Kedves Rendtársak, sikerüljön!

lv.dr. Diószeghy László, prior

22gy1

 

 

22gy2

 

 

 

 

Nemzetközi Szent György Lovagrend