2026 – ban ünnepeljük a Szt. György lovagrend alapításnak 700. évfordulóját. Azonban azt megelőzően egy, az idén aktuális 700. éves évforduló van, ami szintén I. Károly királyunkhoz kötődik. Ugyanis 1325 – ben adták ki az első magyar aranyforintot. Ez nem csak egy máig erőteljesen ható történelmi esemény, hanem a Károly Róbert kezdeményezte gazdasági reform jelentős momentuma is.
A magyar uralkodók általában az ezüstöt preferálták az arannyal szemben. I. Károly azonban visszatért az aranypénz veretéséhez, és azzal a magyar pénzrendszer egységesítésére törekedett. Az aranyforint a környező országokban is jelentős szerepet játszott.
A szakik szerint az aranyforint első írásos említésével 1326-ból Konrád olmützi püspök végrendeletében találkozhatunk. Maga az aranypénz verése 1325-ben kezdődött, így az idén egy igazán különleges évfordulót ünnepelhetünk. Ez a történelmi momentum nemcsak a magyar pénzverés egyik legnagyobb mérföldköve, hanem egy olyan gazdasági reform része is volt, amely hosszú távon meghatározta Magyarország gazdasági fejlődését. A pénzérme mintáját a kor egyik legértékeltebb aranypénze, a firenzei fiorino d’oro adta. Firenzében már az 1250-es évektől elkezdték verni azt a rendkívül megbízható és elismert pénzt, amely egész Európában elterjedt és számottevő hatással volt a magyar pénzrendszerre is. Így teljesen érthető, hogy a Károly Róbert által kibocsátott aranyforint előlapján a firenzei liliom és a „Karolv∙rex” (Károly király) felirat szerepel, míg a hátoldalán Keresztelő Szent János képe „S Iohannes B” körirattal. Egyesek szerint a hátlapon a korona a budai pénzverdét jelölte, mások szerint a Magyar Királyságot jelképezte. Az aranyforint alkalmazása Magyarország gazdasági megszilárdításának, megerősítésének talán legfontosabb eseménye volt. Sok esemény, határozott cselekedet bizonyítja, hogy Károly Róbertnek jó ok-okozati meglátásai voltak, céltudatos, pragmatikus uralkodó volt. I. Károly felismerte, hogy a szilárd gazdaság megteremtéséhez létfontosságú egy stabil, megbízható aranypénz. Ennek érdekében komplex pénzügyi és bányászati reformokat vezetett be. 1327-ben szabályozta a bányaregálét. Bevezette a kapuadót, a behozott és a kivitt árukra pedig elrendelte a harmincad-vámot. A bányászatból keresett tizedet a földbirtokosoknak ajánlotta fel. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón új kereskedelmi útvonalat hoztak létre a Bécsi út helyett.
Károly Róbert intézkedései megalapozták a királyság felvirágzását, és hosszú időre biztosították az ország versenyképességét Európában. A királyok kiváltságos bányászai bárkinek a birtokán, szabadon kutathattak és bányászhattak ércet, a királynak járó urbura (bányaadó) befizetése ellenében. I. Károly uralkodásától a bányaadó meghatározott hányadát az kapta, akinek a földjén a bánya volt, de maga a birtokos is nyithatott bányát. A bányászok az arany egytizedét és az ezüst egy nyolcadát kötelesek voltak leadózni a királynak. A kitermelt aranyat és ezüstöt csak a királyi kamarákban lehetett beváltani, ez biztosította, hogy az arany az országban maradjon. Ösztönözte az adók aranyban történő fizetését, így folyamatosan gyarapította a kincstár aranykészletét. 1325-ben nemesérc-monopóliumot is bevezetett, amellyel megtiltotta a nemesfémek szabad kivitelét. A bányászati reformokkal összhangban és a felvidéki bányavárosok fejlődésével az ország Európa egyik legjelentősebb aranykitermelőjévé vált. Ez lehetővé tette, hogy a magyar aranyforint szilárd értékű és elismert fizetőeszköz legyen az európai kereskedelemben, a középkor egyik legértékesebb pénznemének számított.
Az aranyforintot I. Károly utódai is alkalmazták és a magyar pénzrendszer egyik legfontosabb tartóoszlopa lett. Károly Róbert reformjai hosszú távon is éreztették hatásukat. A sikeres gazdasági reformok mellett Károly Róbert uralkodása megszilárdította az Anjou-ház helyzetét és fia, Nagy Lajos sikeres uralkodását is. I. Károly az aranyforint mellett számos ezüstpénzt is forgalomba hozott, pl. garasokat, dénárokat és parvusokat.(ezüst „kicsik”).
Csak érdekességként a mértékekről: a magyarországi aranybányászat és aranymosás már XIII. sz. második felétől jelentős fejlettségű volt. Anonymus említi az erdélyi arany kiváló minőségét és az aranymosók eredményes munkáját. Abban az időszakban a világ évi becsült átlagos aranytermelése összesen 3200 kg. volt, ebből Magyarországé 1000 kg. Ezüstből 43.000 kg, ebből Magyarországé 10.000 kg.
A magyar aranyforint kibocsátásának 700. évfordulójára 24 karátos tisztaságú arany bevonattal készítették el I. Károly királyunk híres aranyforintjának replikáját. Hűen az eredeti érméhez az előlapon a firenzei motívum és a „Karolu rex” felirat szerepel, a hátlapon pedig Keresztelő Szent János és az alakját körülvevő „Sioha-nnes B” felirat látható.
Lv. dr. Diószeghy László
