A Lovagrendekről

Aranygyapjas rend

Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d'or). Ezt a lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Brüggeben alapította, harmadik neje, Izabella portugál hercegnővel, történt egybekelése alkalmával, a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére. A rendet IV. Jenő (1433-ban) és X. Leó (1517-ben) pápák megerősítették. A felvételnél eleitől fogva a fő kellékek voltak: előkelő nemesség és kiváló szolgálatok. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb nemességnek adományozák. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehivására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, s utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend Lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban V. Károly alatt 51 volt) nem volt meghatározva. Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott s mikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, VI. Károly és V. Fülöp, mindegyik magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-iki bécsi békében kötött egyesség szerint mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát s az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek s mind katolikusok képezik a rend tagjait. A rend jelvénye: arany kosbőr, mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi s a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile. E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik. A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motivumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.

Szent György Lovagrend

A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak. 1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, ők őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését. A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították. A lovagrend több területen tevékenykedik: hagyományápolás, ezen belül a történelmi évfordulók megünneplése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása; oktatás, tudományos összejövetelek szervezése; lelki gondozás; adományok és segélyek gyűjtése.

Sárkány Lovagrend

A Rend a középkorban Luxemburgi Zsigmond magyar király és Borbála királyné alapította a király Boszniában elért hadisikerei után, egy 1408. december 12-i oklevélben, mely Albeni Ébenhardt, nagyváradi püspök munkája volt. Az alapítás inspirálója a már létező Szent György Lovagrend lehetett. A rend az igaz hit védelméért, és a husziták ellen küzdő vitézek kitüntetése céljából született. Jelvénye egy, a farkát nyaka köré csavaró zöldes-aranyszínű sárkány, hátán arany és zöld szárnyak felett vörös lángkereszttel. Felette arany lángoktól körülvett kereszt, szárain O Q[uam] MISERICORS EST DEUS IUSTUS ET PACIENS felirattal. Védőszentnek Sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Margitot választották. Szent György köztudomásúlag Szent Mihály földi megtestesítője a sárkány elleni küzdelemben, utóbbi taszította le az Isten ellen fellázadó Sátánt a pokolba. A rend legelső lovagjai az alapító levél szerint: Lazarevics István (Stefan Lazarević), rác despota, Cillei Hermann gróf, a király apósa, fia Frigyes, Garai Miklós nádor, Stibor vajda, Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánok, Szécsi Miklós tárnokmester, Corbaviai Károly kincstartó, Szécsényi Simon főajtónálló, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpincemester, Lévai Cseh Péter főlovászmester, Csáki Miklós, Bessenyő Pál és Pécsi Pál, Nádasdi Pál székely ispán, Perényi Péter máramarosi főispán és Perényi Imre titkos kancellár. A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt. Ez utóbbi tagjainak száma korlátlan volt. A rendhez való tartozást papa mamia pajzs körül elhelyezkedő sárkány körben övezi. 1431-ben Zsigmond jelentősen bővítette a rendet, így került sorai közé II. Vlad Dracul, Vlad Tepes apja, utóbbi a hagyomány szerint innen örökölte hírhedt nevét: Drakula. (A románul ördögöt jelentő Dracul név eredete a latin draco, azaz sárkány szó volt.) A rend alapvetően reprezentatív célú szervezet volt, amely Zsigmond legfőbb politikai támogatóit és szövetségeseit tömörítette. Megalapítása jól illeszkedik a korabeli európai trendhez, párhuzamba állítható például az aragón kanna-renddel, az ausztriai sas-renddel, vagy az angol tárdszalagrenddel. A Rend az újkorban Zsigmond halálával a rend sokat vesztett tekintélyéből, célja elhalványult, megmaradt egy, csupán reprezentációs külsőségekkel rendelkező kitüntetésnek. Utolsó írásos dokumentuma a XVIII. század elejéről maradt fenn, ez a bukaresti egyetemen lelhető fel. A Rend újjászületése a harmadik évezredben 2001-ben Nagyváradon született újra a Sárkány Lovagrend. A Varadinum ünnepségsorozatának keretén belül avattak újra sárkányos lovagokat. A Rend nagymesteri jogkörrel felruházott kancellárja gróf várhegyi Lehr György lett. Az első lovagok között volt Tempfli József nagyváradi püspök, valamint II. Rákóczi Ferenc egyik egyenes ági leszármazottja, Jacqueline de Rákóczi. (lásd még: Rákócziak), aki a franciaországi rendtartomány nagypriori címének lett várományosa. Diószeghytől
Nemzetközi Szent György Lovagrend